A szeptemberi varázsóvoda meséje
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves kis óvoda, amely minden évben szeptemberben újra életre kelt. Amikor az első őszi napsugarak végigsimították az udvart, az óvoda kapuja szélesre tárult, hogy fogadja az új kis utazókat, akik most léptek be először a meseországba.
Az újonnan érkező apróságok kíváncsi szemekkel néztek körül a csillogó-villogó csoportszobában. Megismerkedtek az óvónénikkel, a játékokkal, és lassan felfedezték, milyen kincseket rejt ez a varázslatos hely. A nagyobbak, mint igazi mesebeli segítők, kézen fogták a kicsiket: megmutatták nekik, hogyan kell a játékokat használni, bevezették őket a közös mókázásokba, táncokba és vidám tevékenységekbe. A sok szeretet és türelem úgy ölelte körbe a gyerekeket, mint egy puha, meleg takaró – és hamar érezték: ez az óvoda az ő otthonuk is.
Az újonnan érkező apróságok kíváncsi szemekkel néztek körül a csillogó-villogó csoportszobában. Megismerkedtek az óvónénikkel, a játékokkal, és lassan felfedezték, milyen kincseket rejt ez a varázslatos hely. A nagyobbak, mint igazi mesebeli segítők, kézen fogták a kicsiket: megmutatták nekik, hogyan kell a játékokat használni, bevezették őket a közös mókázásokba, táncokba és vidám tevékenységekbe. A sok szeretet és türelem úgy ölelte körbe a gyerekeket, mint egy puha, meleg takaró – és hamar érezték: ez az óvoda az ő otthonuk is.
Ebben az időszakban a természet is mesét suttogott. Ahogy az első levelek aranyba borultak, a gyerekek együtt figyelték a költöző madarakat, akik hosszú útra indultak. A kicsik megtanulták, miért búcsúznak el tőlünk ezek a tollas vándorok, hová repülnek, és hogyan készülnek a nagy utazásra. A madaraknak integetve a gyerekek megértették: az évszakok körforgása olyan, mint egy örök mese, amely mindig új csodákat ígér.
A szeptember egyik legnagyobb kalandja azonban a szüreti hét volt. A gyerekek ellátogattak Paszicsnyuk Zoltán varázslatos szőlőjébe, ahol saját szemükkel látták, hogyan szedik le a fürtöket, hogyan pattannak le a bogyók, és miként alakul át a szőlő musttá. Amikor megkóstolták a friss, édes mustot, úgy érezték, mintha maga az ősz ajándékozta volna meg őket egy korty napsugárral. Így tanulták meg, mit jelent „a munka gyümölcse”.
A kalandok sora pedig még nem ért véget! 2025. szeptember 20-án a gyerekek részt vettek az önkormányzat hagyományos szüreti felvonulásán. A színes, vidám menet állomásain tánccal varázsolták el a nézelődőket, s minden mozdulatukkal ünnepi hangulatot teremtettek. A gyerekek büszkén mutatták meg, mit tanultak, és örömmel csatlakoztak a falu régi-régi hagyományaihoz.
A kalandok sora pedig még nem ért véget! 2025. szeptember 20-án a gyerekek részt vettek az önkormányzat hagyományos szüreti felvonulásán. A színes, vidám menet állomásain tánccal varázsolták el a nézelődőket, s minden mozdulatukkal ünnepi hangulatot teremtettek. A gyerekek büszkén mutatták meg, mit tanultak, és örömmel csatlakoztak a falu régi-régi hagyományaihoz.
A hétköznapokban sem szűnt meg a varázslat: a mesék és népi hagyományok minden nap velük voltak. A népmesék hősei segítettek a gyerekeknek megérteni a szeretet, a jóság és a bátorság erejét, míg a népi játékok és dalok megtöltötték a termet nevetéssel, ritmussal és összetartozással. Így vált a tanulás is élménnyé, a hagyomány pedig élő csodává.
Így telt hát a szeptember ebben a csodás óvodában: mókával, tanulással, felfedezéssel és örömmel. A gyerekek új tapasztalatokat szereztek a természet, a mesék és a népi kultúra világából, miközben erősödött a közösségük, és mindennapjuk maga lett a varázslat.
Irta: Szvákné Szaller Edina Mária
Szerkesztette: Szabó Ramóna Napsugár
Fényképeket készítette: az Ácsteszéri Meseerdő Óvoda és Bölcsőde dolgozói
Szerkesztette: Szabó Ramóna Napsugár
Fényképeket készítette: az Ácsteszéri Meseerdő Óvoda és Bölcsőde dolgozói
Októberi varázsmesék az Ácsteszéri Meseerdő Óvodában
Egyszer volt, hol nem volt, túl az aranyló lombok között, ahol a Meseerdő Óvoda áll, elérkezett az október – a csodák, színek és felfedezések hónapja. A gyerekek minden reggel úgy lépték át a kaput, mintha egy új mesefüzet lapjaira érkeznének, tele izgalmas kalandokkal és varázslatos élményekkel.
Október további napjai az állatok birodalmába vezették a kicsiket. Az Állatvédelmi témahéten megismerkedtek a bundás és tollas lakókkal, és megtanulták, milyen fontos szeretni és óvni őket. A héthez kapcsolódó Süni-hét során pedig ellátogattak egyik óvodásunk családjához, akik egy örökbefogadott süncsaládot nevelgetnek, illetve tyúkokat, nyuszikat és lovakat tartanak. A gyerekek csillogó szemmel figyelték a puhán motozó kis süniket, és úgy érezték, mintha az erdő titkos tündérmeséjének részesei lennének.
Október 2-án a Cinke csoport kis vándorai varázsbusszal átgördültek Bakonyszombathelyre, hogy részt vegyenek a Benedek Elek Általános Iskola mesés ünnepségén. Az iskola előtt ünnepélyes megnyitó várta őket, ahol tiszteletteljesen álltak a nagy mesemondó emléke előtt, majd koszorút helyeztek el, mintha egy apró kincset ajándékoznának. Innen átsétáltak tagóvodánkba, ahol az ottani óvodásokkal közösen tízóraiztak, majd vidám kézműves foglalkozáson alkottak csodás műveket. A nap legvarázslatosabb pillanata az volt, amikor Kelemen Piroska mesetündérként érkezett, és olyan csodás előadással bűvölte el a gyerekeket, hogy szinte megállt körülöttük az idő.
Nem telt el sok idő, és újabb különleges küldetés várt a cinkecsoportos kis hősökre. Október 10-én az önkormányzat Idősek Napi ünnepségére kaptak meghívást, ahová hetek óta gyakorlással készültek. A nagy napon bátran álltak színpadra, és a dalokkal, versikékkel, tánccal és mosollyal teli műsoruk úgy ragyogta be a termet, mint egy szívhez szóló, szeretetteljes fény. A jelenlévő idősek arcára meghatódott mosolyt varázsoltak, mintha egy különleges ajándékot nyújtottak volna át nekik.
A Meseerdő októberi története tovább gördült, és október 15-én egy új fejezet nyílt meg: a Népi Játékok Napja. Bár kicsit megcsúszva tartottuk, de annál nagyobb lelkesedéssel vetettük bele magunkat a hagyományos játékok világába. Az Igy tedd rá! oldalán található népi játékokat és a vidám néptáncokat játékosan tanulták meg a gyerekek, szinte úgy mozogtak, mintha az őseink dallamai keltek volna életre bennük. A sok kacagás, pörgés és taps olyan hangulatot teremtett, mintha a régi idők tündérei és pásztorai is velük táncoltak volna.
Az őszi séták során az erdő és a falu utcái is meséltek. A levelek aranyba, vörösbe és narancsba öltöztek, zizegve hullottak alá, a szél pedig halkan súgta a természet titkait. A gyerekek figyelték, csodálták és kérdezgették, hogyan változik a világ körülöttük, és minden apró jelben új csodát fedeztek fel.
A következő héten megérkezett az óvodába a Tökök Vidám Királysága. A hatalmas, gömbölyű tökök között a gyerekek megismerkedtek az ősz legkedvesebb jelképével, majd bátor kis kezeikkel saját töklámpásokat faragtak. A fénylő lámpások estére úgy ragyogtak, mintha apró őszi manók költöztek volna beléjük, hogy jókedvet hozzanak mindenkinek.
Októbertől új kapu is megnyílt előttük: a Német Nyelv Tündérországáé. Itt játékosan tanulták meg a napszakok és a színek varázsszavait, valamint a különböző köszönési formákat. Új szavakat ismételgettek ragyogó szemmel, mintha apró nyelvtündérek suttogták volna a fülükbe nap mint nap: Guten Morgen, Hallo, Auf Wiedersehen.
A mindennapok meséjét tovább színesítették a Bozsik foci kalandjai, ahol a kis bajnokok cseleztek, rúgták a labdát és együtt játszottak, mintha egy vidám sportmese hősei lennének. A hittan mesekertje pedig szelíd, lélekmelengető történetekkel töltötte meg napjaikat, amelyek megtanították őket a jóságra, figyelmességre és szeretetre.
Így telt az október a Meseerdő Óvoda varázslatos birodalmában: kalandokkal, érzelmekkel, felfedezésekkel és sok-sok szeretettel. A gyerekek minden nap úgy indultak haza, mintha egy újabb fejezetet zártak volna le a saját mesekönyvükben – és már alig várták, hogy másnap új csodák érkezzenek hozzájuk.
Irta: Szvákné Szaller Edina Mária
Szerkesztette: Szabó Ramóna Napsugár
Fényképeket készítette: az Ácsteszéri Meseerdő Óvoda és Bölcsőde dolgozói
A fényekkel és jósággal teli november meséje
Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsi falu szélén állt egy barátságos óvoda, ahol a november nemcsak az őszi levelek susogásáról szólt, hanem a szívek melegéről is. Ahogy a reggelek ködösek lettek, az óvodában különleges készülődés kezdődött: közeledett a Márton-nap.
szép novemberi napon, november 6-án, a gyermekek egy igazán különleges ajtón léphettek be. Holubák Attila atya kitárta számukra a Szent Márton-templom kapuját, és a templom csendjében mesélt nekik Szent Márton életéről. A gyerekek ámulva hallgatták a történetet a jószívű emberről, aki nemcsak köpenyét osztotta meg a rászorulóval, hanem példát is mutatott arra, hogyan lehet szeretettel fordulni mások felé. A templom falai mintha maguk is őrizték volna ezeket a régi, mégis örök történeteket.
Az óvodába visszatérve a készülődés tovább folytatódott. A kis kezek lámpásokat készítettek, dalok és mondókák csendültek fel, és minden alkotásba belekerült egy csipetnyi jóság. Ebben az időszakban egy különleges küldetés is megszületett: a gyermekek és családjaik a Mátrix Közhasznú Alapítvány felhívására csokoládét gyűjtöttek azoknak a gyermekeknek, akik karácsonykor nem lehetnek otthon a családjukkal. Minden tábla csokoládé egy apró fény lett, amely messzire vitte az együttérzés üzenetét.
November 10-én elérkezett a nagy este. A falu apraja-nagyja szeretettel gyűlt össze az óvodában. A gyermekek ünnepi műsorral köszöntötték a vendégeket, majd a lámpások meleg fényében forró tea, illatos forralt bor, libazsíros és libamájkrémes kenyér, valamint sütemények várták az érkezőket. Ezután a közösség együtt indult útnak, és a fénylő lámpásokkal körbesétálta a templomot, mintha a lángocskák őriznék tovább Szent Márton üzenetét az őszi alkonyban.
Amikor a lámpások fénye lassan elcsendesedett, az óvodában új tevékenységek kezdődtek. A következő héten a gyermekek saját magukkal ismerkedtek: testükkel, egészségükkel, azzal, hogyan vigyázhatnak magukra és egymásra. Az ősz még mesélt egy kicsit az esőről, a szélről és a hűvös reggelekről, majd a hónap végére csendesen megérkezett az adventi várakozás és a Mikulás ígérete.
A november így búcsúzott az óvodától: templomi csenddel, lámpásfénnyel, csokoládéba csomagolt szeretettel és az ünnepek reményével.
Irta: Szvákné Szaller Edina Mária
Szerkesztette: Szabó Ramóna Napsugár
Fényképeket készítette: az Ácsteszéri Meseerdő Óvoda és Bölcsőde dolgozói
December meséje – amikor minden nap egy kicsit ünnep lett
Amikor megérkezett a december, az óvodában mintha lelassult volna az idő. A reggelek csendesebbek lettek, a fények melegebbek, és minden apró mozzanatban ott bujkált az ünnep ígérete. A gyermekek szíveiben már ott élt a várakozás, az óvoda falai pedig megteltek karácsonyi dallamokkal és illatokkal.
Az adventi napok során az óvodát belengte a mézeskalács illata. A gyermekek mézeskalácsot sütöttek, formázták a tésztát, szaggatták a figurákat, és izgatottan várták, mikor kerülnek ki a sütőből a finomságok. A közös sütés nemcsak az ünnepre hangolt, hanem a türelemre, az együttműködésre és az alkotás örömére is tanította a gyermekeket.
December 4-én vidám muzsika töltötte meg a termeket. Áprily Géza zenés műsora segített ráhangolódni a Mikulás érkezésére: a gyermekek együtt énekeltek, tapsoltak, nevettek, és már érezték, hogy valaki nagyon közeleg. A műsor után nem is kellett sokat várni – megérkezett a Mikulás, aki minden gyermeket ajándékkal lepett meg. A csomagok a Szülői Szervezetnek köszönhetően kerülhettek a kis kezekbe, és az öröm nemcsak a meglepetésekben, hanem a csillogó tekintetekben is ott volt.
December 9-én egészen különleges csend költözött az óvodába. A gyermekek a hangtálakkal ismerkedtek meg: megfogták, megszólaltatták a hangszereket, és figyelték, ahogy a hang hosszú ideig rezeg a levegőben. A vízzel teli edényben saját szemükkel láthatták, miként „táncol” a hang, ahogy apró hullámokat rajzol a felszínre. Ez az élmény segítette őket az elcsendesedésben, a figyelem elmélyítésében, és abban, hogy megtapasztalják: a hang nemcsak hallható, hanem látható és érezhető is.
December 12-én az óvoda ajtaja szélesre tárult: nyílt napot tartottunk, ahol szeretettel vártuk a szülőket egy közös, meghitt készülődésre. Gyermekek és felnőttek együtt alkottak, karácsonyi díszek készültek, miközben a közös munka öröme és az együtt töltött idő melegsége járta át a termeket. Ez a nap a család és az óvoda összetartozását erősítette.
December 18-án elérkezett az óvodai karácsony napja. A feldíszített fa alatt meleg fények ragyogtak, halk énekek csendültek fel, és a gyermekek szívében ott volt az ünnep csendes csodája. A Szülői Szervezetnek köszönhetően ezen a napon minden gyermek ajándékot vihetett haza a fa alól – egy kis csomagot, amely a gondoskodás és a szeretet üzenetét hordozta.
A december nemcsak a gyermekeknek, hanem az óvoda felnőtt közösségének is hozott egy csendes megállást. December 13-án az intézmény dolgozói a Fehér Akác Étterem falai között gyűltek össze, hogy egy meghitt karácsonyi vacsora keretében zárják az évet. Ez az este a feltöltődésről, a visszatekintésről és az egymásra figyelésről szólt.
Másnap, december 19-én, újabb mese érkezett az óvodába. Vendégünk volt az Ákom-Bákom Bábszínház, akik A didergő király című bábelőadással ajándékozták meg a gyermekeket. A történet megmutatta, hogy a szeretet és a törődés még a leghidegebb szívet is fel tudja melegíteni.
A nap délutánján az ünneplés tovább folytatódott: óvodánk közössége együtt ünnepelt a falu lakóival a Művelődési Ház és Könyvtár falai között. A közös falusi karácsony méltó lezárása volt az évnek, megerősítve az összetartozás és a közösség erejét.
Így telt a december az óvodában: zenével és csenddel, mézeskalács illattal, mesékkel és bábokkal, közös alkotással és közösségi ünnepléssel – ahol minden nap egy kicsit a szeretetről szólt.
Most, ezen a téli napon, amikor együtt vagyunk az óvodában, valami különleges dolog történik. Nem látjuk belépni az ajtón, nem halljuk a lépteit, mégis itt van közöttünk. Megérkezett a karácsony. A karácsony nem hangos, nem siet, és nem a csomagokban lakik. Ő csendben érkezik, és a szívekben szeret megpihenni. Ott bújik meg, ahol nevetés hallatszik, ahol egy kis kéz segít egy másik kis kéznek, ahol egy ölelés megmelegít. Karácsonykor egy régi, szép történetre is emlékezünk. Arra az éjszakára, amikor megszületett a Kis Jézus. Egy apró gyermek érkezett a világba, nem palotába, hanem egy egyszerű helyre, hogy megtanítsa az embereknek, mi a szeretet, a jóság és a béke. A Kis Jézus születése óta tudjuk, hogy a legnagyobb ajándék nem a csomagban van, hanem a szívünkben. Egy kedves szóban, egy segítő kézben, egy meleg ölelésben. Ezért készültünk erre a napra olyan sokféleképpen: A gyertyagyújtás csendjével, a mézeskalács sütés illatával, énekekkel, versekkel, és az ünnepi műsorra való készülődéssel. Volt még egy nagyon fontos készülődésünk is. Amikor csokoládét gyűjtöttünk, nemcsak édességet tettünk egy dobozba, hanem szeretetet és gondoskodást.
Azokra a gyerekekre gondoltunk, akik most nem lehetnek otthon karácsonykor, mert betegek, és kórházban gyógyulnak. Egy tábla csokoládéval azt üzenjük nekik: nem vagytok egyedül, gondolunk rátok. Amikor együtt gyújtottuk meg a gyertyákat, a fény lassan beköltözött a szívünkbe. Amikor mézeskalácsot sütöttünk, nemcsak tésztát gyúrtunk, hanem örömöt is. Amikor az ünnepi műsorra készültünk, meg tanultunk figyelni egymásra, és együtt lenni igazán. Ma a karácsony körbenéz az óvodában, és ezt mondja magában: „Itt jó helyen vagyok.” Látja a csillogó szemeket, hallja az éneket, és érzi, mennyi szeretet lakik itt. Megáll a fenyőfa mellett is. Megsimogatja az ágait, és minden tűlevélre egy pici csodát tesz: egy mosolyt, egy jó szót, egy kedves gondolatot. Aztán halkan ezt súgja nekünk: „Ha majd hazamentek, vigyetek magatokkal engem is. Tegyétek a zsebetekbe és a szívetekbe. És amikor szükség lesz rám, ott leszek.” A karácsony így marad velünk. Nem csak ma, hanem minden olyan napon, amikor a Kis Jézus tanítása szerint élünk: szeretettel, jósággal és békével. Kívánom, mindenkinek legyen a szívetekben mindig egy kis karácsony: gyertyafényes, meleg és szeretettel teli.
Szvákné Szaller Edina Mária főigazgatóasszony Óvodai karácsonyi műsorra írt beszéde
Irta: Szvákné Szaller Edina Mária
Szerkesztette: Szabó Ramóna Napsugár
Fényképeket készítette: az Ácsteszéri Meseerdő Óvoda és Bölcsőde dolgozói